Lindgren, Astrid: Juharfalvi Emil

"Tehát mind ettek, amennyi csak beléjük fért, és kiürült a nagy levesestál. Azaz csak egy kortyra való maradt az alján. Emilnek épp arra a kortyra fájt a foga, de ahhoz csak úgy juthatott hozzá, ha fejét mélyen a tálba dugja, és a maradékot felszürcsöli. És úgy is tett, s mindenki hallotta, hogyan szürcsöl benn a levesestálban. Aztán már csak annyi volt hátra, hogy kihúzza a fejét, és képzeld, ez nem sikerült! Beszorult a feje.Megijedt erre Emil, elrohant az asztaltól, és ott állt a szoba közepén, fején a levesestállal, mintha egy rocskát viselne sapka gyanánt. A tál jó mélyen ült a fején, eltűnt benne a szeme és a füle is. Emil rángatta, de hiába.
- A drága szép levesestálunk! - sopánkodott Lina.
- A virágos levesestálunk! Miben tálaljuk eztán a levest?
Annyit felfogott ugyanis a szegény lány, hogy ha a levesestálban benne van Emil feje, akkor nem lehet benne levest tálalni. Egyébiránt nem volt valami élénk a felfogása. Anya azonban inkább a fiacskájára gondolt.
- Uram, Teremtőm, hogy szedjük ki ebből a fiút? Ide a piszkavassal, szét kell verni a tálat!
-Elment az eszed?! - ripakodott rá Antal apa. - Négy egész koronába került!
-Majd én megpróbálom - mondta Alfréd, mert a béreslegény erős és ügyes volt. Mindkét fülénél megragadta a levesestálat, és erőteljes mozdulattal a levegőbe emelte. Ámde mit ért el vele? Emil is a levegőbe emelkedett. Annyira beszorult a feje. Ott lógott Emil, és kapálózott a lábával, hogy újra a padlót érezze maga alatt."

Eseménynaptár

« 2022 augusztus »
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31     
Bejelentkezés

A bejelentkezési lehetőség nem elérhető.

Hírlevél

Az archívum oldalán nem elérhető a szolgáltatás

Könyvtárkereső
Szolgáltatáskereső
Keresés a katalógusban
Távhasználat
Keresés