Preussler, Otfried: Torzonborz újabb gaztettei

Részlet a könyvből:

„Torzonborz visszajött, kényelembe helyezte magát a karosszékben. A borspuskával játszott, és nem is sejtette, hogy azok hárman miben sántikálnak.
– Biztos, hogy ez vargánya? – kérdezte ártatlan hangon Nagymama, miközben a gombákat pucolta. – Tudja, rövidlátó vagyok. Nem vállalhatok felelősséget értük.
– Botorság! – vetette oda Torzonborz. – Ha én azt mondom, hogy ez a gomba rendben van, akkor rendben is van.
– De előfordulhat, hogy akad közte egy-egy sátántinóru. A sátántinóru mérgező, és könnyen össze lehet téveszteni a vargányával...
– Jaj, hagyja már abba ezt a károgást! Micsoda ökörség, még hogy sátántinóru! Nem is hallottam még róla. Ez itt vargánya, tűzbe tenném érte a kezem. Ne bosszantson tovább!
Nagymama a tűzhelyhez lépett, és néhány perc múlva már isteni illat lengte be a rablótanyát. Torzonborz mohón szimatolt a levegőbe.
- Mikor lesz kész a leves?
- Mindjárt - felelte Nagymama. - Csak még egy kicsit megsózom, megborsozom... Pár csepp ecet... Tessék, készen is van!
Elhúzta a fazekat a tűzről, és letette az asztalra.
- Megkóstolja?
Torzonborz eltette a puskáját.
- Abbahagyni - kiáltott Jancsira és Lackóra. - Amíg eszem, leülhettek a sarokba. Ebédszünet.
Röhögve leült az asztalhoz, beleszimatolt a leves gőzébe, aztán a tányérjába szedett egy jó adagot a merőkanállal, és éppen a szájához emelte az első kanál levest, amikor meghallotta, hogy Lackó így szó] Jancsihoz:
- Hogy lehet ennyire odalenni azért a vargányalevesért? Engem a világból ki tudnának kergetni vele.
- He? - kapta oda a fejét Torzonborz. - Mit hallok, Lackó? Te nem szereted a vargányalevest?
- Brrrr - rázkódott össze Lackó, és befogta az orrát. - Már a szaga is... Torzonborz a szeme sarkából méregette.
- És ha rákényszerítelek?
- Mire?
- Hogy egyél belőle...
- Jaj, ne! - kiáltotta ijedten Lackó. - Ezt nem teheti velem!
- Még hogy nem tehetem? - És Torzonborz pontosan azt tette, amit Jancsi és Lackó remélt.
- Nagymama! - kiáltott parancsoló hangon. - Merjen belőle egy tányérral ennek a kis csirkefogónak. De jó nagy adagot, hallja-e?!
- Na de... Na de... Csak nem fogja... - hebegett Lackó. - Csak nem akarja, hogy...
- Hogy kikanalazd a levest? - Torzonborz már vicsorgott. - De bizony, azt akarom! Csináld, amit mondok, és edd meg, mert megbánod, a kirelejzomát!
Nagymama persze szegény Lackó pártjára állt.
- De ha ki nem állhatja a vargányalevest?!
– Pont azért! – vágta rá Torzonborz.
És Lackónak az utolsó cseppig ki kellett kanalaznia a levest. Valójában nem esett nehezére, mert mindig is imádta Nagymama vargányalevesét; de úgy tett, mint akinek ez rettenetes erőfeszítésbe kerül. Torzonborz kedvtelve nézte, és még gúnyolódott is rajta.
– Egyél csak szépen! Ezek a mai fiatalok olyan kényesek, hogy borzasztó. Még a vargányalevest sem szeretik, hö-hö-hö!
Amikor elfogyott Lackó levese, Torzonborz elkergette az asztaltól.
– Na, most én jövök. Jó étvágyat!
Igencsak ízlett neki – cuppogva, szürcsölve kanalazta. Rossz volt hallgatni is.
Jancsi és Lackó szomorú képpel gubbasztottak a sarokban, mint akik halálosan elfáradtak a kemény munkában. Időről időre lopva Torzonborzra pillantottak. Megvárták, míg kikanalazza az egész fazék vargányalevest. Ekkor jött el Lackó nagy pillanata. Orra bukott, és tompán jajgatni kezdett.
– Jaaaj... Jaaaj... Jahahahaaaaj...
Torzonborz az öklét rázta felé:
– Mit vinnyogsz itt!? Hagyod abba azonnal!?
Nagymama, amennyire csak a lánca engedte, odasietett Lackóhoz, és fölé hajolt. Lackó pedig úgy görnyedt össze, mint akinek rettenetes fájdalmai vannak, és tovább vinnyogott.
– Jaaaj... Jaaaj... Jahahahahaaaaaaaaj... Segítség, segítsetek rajtam, jahahahaaaj...
Jancsi próbálta megnyugtatni. De Lackó szívet tépően jajgatott tovább.
— Mi baja? — kérdezte gyanakodva Torzonborz. Fölállt, közelebb lépett.
– Hogy mi baja? – szólalt meg Jancsi. – Hiszen láthatja, fáj a hasa.
– Jaaaj... – bődült el újra Lackó. – Jaaaj, jahahahaaaaj... Meghalok, mindjárt meghalok, úgy fáj!
Nagymama úgy kapott a fejéhez, mint akinek valami szörnyű gondolata támadt.
— A gomba! — már a haját is tépte. — Ez nem lehet más, mint gombamérgezés! Szegény Lackó! Bele fog halni! Sátántinóru! A legszörnyűbb mérges gomba, amit csak ismerek! És sehol egy orvos, sehol egy orvos!"
Torzonborz elsápadt. Gombamérgezés? Enyhe nyomást érzett a gyomrában. És a következő pillanatban már ő is nyomorultul volt.
Kiverte a hideg veríték.
- És nem is lehet tenni semmit? - kérdezte."


A sorozat részei:
1. Torzonborz a rabló
2. Torzonborz újabb gaztettei
3. Torzonborz megjavul

Eseménynaptár

« 2021 október »
H K Sz Cs P Sz V
    1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Bejelentkezés

A bejelentkezési lehetőség nem elérhető.

Hírlevél

Az archívum oldalán nem elérhető a szolgáltatás

Könyvtárkereső
Szolgáltatáskereső
Keresés a katalógusban
Távhasználat
Keresés