Megjelent a könyvtár 1945 utáni történetéről szóló monográfia

Katsányi Sándor ― Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945–1998.
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 2008. 526 oldal, 14 tábla, keménykötéssel



A közbeszédben csak "szabóervinnek" becézett könyvtár szolgáltatásait tavaly 2,6 millió alkalommal vették igénybe az érdeklődők személyesen, több mint 3,5 millió esetben pedig távolról, internet és telefon útján. 4,5 millió dokumentumot kölcsönöztek ki, és 2,8 milliót használtak helyben. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ma nemcsak Budapest, hanem az ország egyik legjelentősebb kulturális intézménye.
Az ide vezető út egy több mint százéves történet, amelynek első feléről még 2004-ben jelent meg monográfia.
Most napvilágot lát az 1945 utáni időszak krónikája is. A szerzők – a korábbi kiadványt is jegyző Katsányi Sándor és a nyolcvanas-kilencvenes éveket feldolgozó Tóth Gyula – kitaposatlan úton jártak. Irattárak és levéltárak még alig kutatott dokumentumerdejében kellett eligazodniuk. Forrásaikat személyes visszaemlékezésekkel egészítették ki, ám nem egy interjúról le kellett mondaniuk fontos szereplők időközben bekövetkezett halála miatt. Hiányoztak a korszak átfogó könyvtártörténeti feldolgozásai is. Mi több: alighanem éppen ez a kötet lesz a majdani szintézisek egyik kiindulópontja.



A főváros könyvtárának sorsfordulói ugyanis híven tükrözik e fél évszázad magyar könyvtárügyének és kultúrpolitikájának főbb tendenciáit. A könyv plasztikus képet ad az ötvenes évek voluntarista könyvtárpolitikájáról, arról, hogy miként számolta fel a mindenhová behatoló ideológia és az erőszakos ízlésformálás a szabad közművelődés hagyományait. De ugyanilyen árnyalt képet kapunk az ezt követő évtizedek erőfeszítéseiről is, arról a kitérőkkel és kudarcokkal is tarkított útról, amelyen haladva a könyvtár még a szocialista érában közelíteni tudott a kortárs nyugat-európai és észak-amerikai modellekhez, s vált egyre nyitottabb, egyre szélesebb tájékozódást biztosító és immár a használók igényeihez alkalmazkodó művelődési intézménnyé.

A megújulás nem ment komoly szakmai viták és látványos konfliktusok nélkül. A kötetből világosan kirajzolódnak az egymásnak feszülő koncepciók, s közben az azokat szenvedélyesen képviselő markáns egyéniségek arcvonásai is. S mind mögött azok emlékezete, akik kevésbé szembetűnően, de nap mint nap helytállva tették a dolgukat.
A monográfia olvasmányos történeti munka, ugyanakkor alkalmas e szerteágazó tevékenységet folytató szervezet és a könyvtáros szakma titkainak behatóbb megismerésére is.
A gazdagon illusztrált, bőséges jegyzetanyaggal, kronológiával, kiadványjegyzékkel, bibliográfiával és statisztikai táblákkal kiegészített kötet várhatóan a téma sokak által forgatott kézikönyve lesz.