Összeállította: Molnár Gabriella és Tiszai Ilona
„Mégis hiszek. Tagadom a parasztsorsot és
hiszek az emberben, aki paraszt. Nem szabad parasztnak maradni. Kevés és
méltatlan ez a sors, akkor, amikor út nyílik rá, hogy más legyen belőle és minden vágy megvan arra, hogy kövesse is az ember
ezt az utat. Akkor sem szabad parasztnak lenni, ha azt mondják, hogy ez a
legigazabb állapot a világon és akkor sem, ha azt akarják elhitetni, hogy nem
lehet másképpen ez a világ. Nem szabad menekülni. A futás sem a menekülőn, sem
az elhagyotton nem segít soha. Feszüljön csak a tagadás és buzogjon csak a vér,
emelkedésre így lesz majd elég erő valaha. Nem lehet parasztországot
építeni. Ha egyszer paraszt egy ország, akkor ott épp olyan naptalan az ég,
mintha fölötte volna egy másik, amelyik elveszi tőle a fényt. Az építés és a
szabadság ott kezdődik, ahol a világ nem paraszt. De hiszek az emberben, aki
paraszt. Hiszem, hogy paraszt emberekkel lehet országot építeni. A lázadások
szüntelen sora megtanított arra, hogy ok van itt a tagadásra és ugyanezek az
okok a hitnek is elég támasztékai. Hiszem azt, hogy az az
emberfajta, amely épségben kibírta a sötétben lappangás századait, képes arra
is, hogy romlatlan ösztönnel építsen akkor is, ha napvilágra kerül.” (Erdei Ferenc: Parasztok. Budapest
: Akadémiai K., 1973. p. 212.)
Erdei Ferenc idén lenne 100 éves. Ezen évforduló kapcsán egy
rövid életrajzzal, a FSZEK szociológiai adatbázisából (SZOCIOWEB) és a Corvina
katalógusból válogatott publikációs jegyzékkel – melyet lehetőség szerint
teljes szöveges linkekkel egészítettünk ki – emlékezünk munkásságára.