100 éve született Erdei Ferenc

„Mégis hiszek. Tagadom a parasztsorsot és hiszek az emberben, aki paraszt. Nem szabad parasztnak maradni. Kevés és méltatlan ez a sors, akkor, amikor út nyílik rá, hogy más legyen belőle és minden vágy megvan arra, hogy kövesse is az ember ezt az utat. Akkor sem szabad parasztnak lenni, ha azt mondják, hogy ez a legigazabb állapot a világon és akkor sem, ha azt akarják elhitetni, hogy nem lehet másképpen ez a világ. Nem szabad menekülni. A futás sem a menekülőn, sem az elhagyotton nem segít soha. Feszüljön csak a tagadás és buzogjon csak a vér, emelkedésre így lesz majd elég erő valaha. Nem lehet parasztországot építeni. Ha egyszer paraszt egy ország, akkor ott épp olyan naptalan az ég, mintha fölötte volna egy másik, amelyik elveszi tőle a fényt. Az építés és a szabadság ott kezdődik, ahol a világ nem paraszt. De hiszek az emberben, aki paraszt. Hiszem, hogy paraszt emberekkel lehet országot építeni. A lázadások szüntelen sora megtanított arra, hogy ok van itt a tagadásra és ugyanezek az okok a hitnek is elég támasztékai. Hiszem azt, hogy az az emberfajta, amely épségben kibírta a sötétben lappangás századait, képes arra is, hogy romlatlan ösztönnel építsen akkor is, ha napvilágra kerül.” (Erdei Ferenc: Parasztok. Budapest : Akadémiai K., 1973. p. 212.)

Erdei Ferenc idén lenne 100 éves. Ezen évforduló kapcsán egy rövid életrajzzal, a FSZEK szociológiai adatbázisából (SZOCIOWEB) és a Corvina katalógusból válogatott publikációs jegyzékkel – melyet lehetőség szerint teljes szöveges linkekkel egészítettünk ki – emlékezünk munkásságára.