1.
A fascizmus
ellenforradalom, mert legfőbb célja a munkásság letiprása, a legutóbbi évek
alkotmányjogi és szociálpolitikai vivmányainak visszacsinálása. Még a győztes államokban sem lehetett a háború
után a kor követelményei elől elzárkózni, a gyökeres reformoknak egész sora
látott napvilágot. Ezeket a törvényhozás rendes utján
eltörölni többé nem lehet, itt csak erőszak segithet.
A fascizmus tehát egyuttal
forradalmi ténykedés is, a közelmúltban kialakult társadalmi és politikai rend
megdöntésére irányul. Nemcsak programmja, hanem
eszközei is forradalmiak. Amig révbe nem ér és
hivatalos kormányhatalommá nem vedlik, agitációjában ugyanazokat az eszközöket
alkalmazza, mint a kommunizmus, sőt demagógia tekintetében is felveszi vele a
versenyt. Ez a lélektani hasonlóság magyarázza meg, hogy a fascisták
soraiban igen nagy számmal találhatók olyanok, akik még nemrégiben lelkes
kommunisták voltak. Horthy terroristáinak egy része Kun Bélának is
szolgálatában állott. Mindkét irányzat háborus
termék, a négyéves lövészárokbeli nevelésnek eredménye, lelkétől-lelkezett
gyermeke.
2.
A fascizmus
forradalmi volta néminemü helyreigazitást
igényel. A multban minden forradalom, amely a meglévő
rend megdöntésére irányult, földalatti munka volt, a forradalmárok ezer veszély
közepette, életüket állandóan kockára téve közdöttek
az államhatalom ellen, amely összes vérebeit, poroszlóit és rendőreit reájuk
szabadította. A forradalmár lehetett naiv álmodozó, fejjel a falnak rohanó
fantaszta, de többnyire hős, mártir és áldozatkész
idealista volt. A fascista uj
embertipus: hivatásos, sőt jólfizetett, kockázatnélküli
forradalmár. A fascizmus mindenütt az államhatalom nyilt vagy titkos támogatásával nőtt naggyá, a fascisták háta mögött mindenütt rendőr és sorkatona áll.
Olaszországban (Mussolini trónrajutásáig),
Bajorországban és Horthyországban a fascizmus előretolt védörse a
kormánynak, mindazt az erőszakot, amelyet a kormány szégyel
alkalmazni vagy a külpolitikai helyzetre való tekintettel az nem
mert foganatba venni, a fascisták követik el. A fascista, hijják őt bár
kampóskeresztesnek, ébredőnek vagy Ku-Klux-Klanistának,
mindenütt a „felelőtlen elem”, az „egyéni akciók” gyakorlója, de ha valaki el
akar vele bánni, egyszerre csak az államhatalmat találja szemben magával. Ha
nem a központi kormány, ugy a helyi hatóságok és
egyes miniszterek támogatják, amire a különböző német államok szolgáltatnak
példát. A forradalmi tevékenység régente anyagi önzetlenséget, krisztusi
lemondást követelt, a legtöbb forradalmár szegény volt, mint a templom egere. A
fascistához csakugy ömlik a
pénz, az államkassza, a nehézipar és a banktőke gondtalan életet
biztosit számára. Ahol az állam nem tárja felé védő és oltalmazó karját, ott a fascizmus erőtlen, amit azt Wienben
láthatjuk.
3.
A fascizmus
mindenütt a rend szent nevében lép fel a forradalmi rendetlenség ellen. Horthy
és Kahr – a bajor fascizmus
megalapitója -, mint a rend hivatott őrei
ünnepeltetik magukat, Mussolini is mint rendcsináló
ragadta magához a hatalmat. Aki azonban tárgyilagosan vizsgálja meg az
állapotokat, az megállapithatja, hogy a rendetlenség,
a személyi és vagyoni bizonytalanság éppen ezekben az államokban a legnagyobb.
Vonjunk csak néhány párhuzamot! Ausztria és Horthyország,
Hitlerbajorország és Württemberg,
Mussolini-Itália és Anglia, csak a vak nem látja, hol a rend és hol az
anarchia! A fascizmus mindenütt a kormány és a
kapitalizmus eszköze, de az idők folyamán öncéllá válik, a meglévő kormánnyal
szemben is érvényesülni akar. A fascizmus lassanként
mellékkormánnyá alakul s mindenütt keresztezi a névleges kormány intézkedéseit.
A zürzavar teljessé válik, a kormány
pedig árnyékhatalommá. Bethlen s a körülötte gyülekező munkapárti panamista had
csak addig ülnek a miniszteri székekben, amig Gömbös
pokolba nem kergeti őket. Igy tett Mussolini is Factával, amikor szolgálatait megelégelte.
4.
A fascizmus a nemzeti,
sőt nacionalista jelszavak egész tömegével dolgozik, de lelkisége és taktikája
nemzetközi. Az igazi ellenség számára a demokrácia, főleg az ipari munkásság,
minden külföldi reakciós osztály vagy párt felé titkos és nyílt rokonszenve
száll. A német kampóskeresztesek kendőzés nélkül hirdetik azt az álláspontot,
hogy az igazi ellenség az országban található s a leleplezések egész sora
igazolta, hogy a franciáktól pénzt fogadtak el. Olaszország a nagynémet
felfogás szerint „gyalázatosan” megszegte a szövetségi hüséget,
de német és osztrák fascisták most mintaképüket
látják abban a Mussoliniban, aki legerősebb agitátora volt annak az iránynak,
hogy a hármasszövetség felboritásával Ausztriának és
Németországnak hadat kell üzenni. Mennél erősebb a fascizmus,
annál szemérmetlenebbül áll a nemzetközi reakció szolgálatába.
Ez a fascizmus igazi lényege.