Szántó Miklós és a magyar szociológia újjászervezése

Részlettöredékek Szántó Miklós memoárjából a hazai szociológia újjászerveződésének kezdeteiről. (Életutam hét rendszerváltáson át. [Budapest] : Glória, 2006. p. 398-428)

    ...Karácsony előtt pár nappal Szigeti József, akkor már az Akadémia Filozófiai Intézetének igazgatója megbeszélésre hívott: Vállalnám-e egy új, szociológiai részleg megszervezését és vezetését? Amit elmondott, abból kirajzolódott egy izgalmas feladat, a nagy kihívás. Nem tudtam ellenállni, igent mondtam. Nekiálltam olvasni, hogy megismerkedjem ezzel a bonyolult, eddig itthon elátkozott társadalomtudománnyal. 1960. február 28-án befejeződött számomra a Pest Megyei Hírlaphoz kötődő korszak és március elsején kezdődött a negyedszázados Magyar Hírek-szakasz, egyben a szociológus-kutatói pályám.
    Őszintén bevallom, hogy amikor szinte egy időben belevágtam e kettős – az embert bizony próbára tevő, hatalmas – feladatba, nem méricskéltem, nem is mérhettem fel a két vállalkozás valódi horderejét. A két munka párhuzamosan futó, egymást átható – mai szemmel már úgy látom – szervesen kiegészítő volt: A Magyar Hírek főszerkesztője, a Magyarok Világszövetsége egyik vezetője, az emigrációs politika elméleti szakembere lettem, miközben a Filozófiai Intézetben – az átmeneti, ott kényszerűen otthont kapott – szociológiai részleg vezetőjeként működtem.
    Hozzá kell tennem, hogy nem volt feltétlen velejárója egyik feladatnak sem, amivé számomra mégis alakultak. Maradhattam volna például a Szövetségtől távolságtartó lapszerkesztő, mint az elődöm. Olyan vezető, aki megelégszik a rendszeres információcserével, a szerkesztésre szól a jogosítványa, ez a státusza, ezért fizetik. A másik oldalon is lehetett volna hasonló a helyzet, hiszen a szociológia részleg „alibi-szerv”-ként indult, kakukktojás volt az Intézeten belül. A Szociológiai Világszervezetnek kellett megfelelni, a „flepni” volt a fontos. (Nem is belső használatra szánták, ami abból is kiderült, hogy meglepetést okozott: Amint kikerült a „járókából”, megtette első lépéseit, nem is nagyon tudták, mit kezdjenek vele, életlehetőségeit is nyomban vitatni kezdték.)
    Az én fura természetemből, jellememből, eddigi pályámból következett, hogy képtelen voltam megmaradni a biztonságos minimum mellett. Belevetettem magam a „mélyvízbe”, kipróbálni: van-e másik partja annak a parttalan elemnek, amibe belekerültem. Az úgynevezett emigrációs politikáról hamar kiderült, hogy tele van ismeretlen örvényekkel, zátonyokkal; fel kell térképezni, másképpen lehetetlen kimerészkedni a terepre. Ez valódi kihívás volt számomra, igazi tűz- és vízpróba. Kíváncsian a közegre, lelkesen nekiláttam, messze túlmentem azon a szerepen, amit nekem szántak és ez a helyzetem volt a jellemző negyedszázadon át.
    Hasonló volt az ábra a szociológiával is. Amikor kezdtem, alig tudtam valamit e társadalomtudományi ágról. Menetközben tanultam meg, amit elsajátítanom sikerült; megismertem a szereplőket, a nemzetközi és hazai feltételrendszert, közben tanultam a fogalmakat, a módszereket, a tiltó táblák szövegét. Hozzáfogtam saját kutatásaimhoz és mire feleszméltem, ott találtam magam súlyos konfliktusok, intrikák kellős közepén – mintha önmagukban nem jelenthettek volna szinte megoldhatatlan rejtvényeket az elméleti és gyakorlati kérdések – és nekiálltam kávéskanállal meregetni a tengert. Félreértés ne legyen: egyik minőségemben sem lettem „címszereplő”...
      
 ...Folytassuk tehát a szociológiával. A kezdet ott is viharosan gyors volt. Egyetlen munkatársam Márkus Mária lett, a lengyel fiatalasszony, aki a filozófus Márkus György feleségeként – Moszkvában, az egyetemen házasodtak össze – nálunk telepedett le. Mielőtt beléptem az intézet kapuján, ismerkedtem a területtel: olvastam Molnár Erik jelentését a Világkongresszusról, ahol beválasztották őt az ISA vezetőségébe.

    A másfél tagú „részleg” azzal kezdett, hogy feltérképezte, ki, hol foglalkozik nálunk szociológiai témákkal. Három hét múlva a lista az igazgató asztalán volt, azzal a javaslattal, hogy júniusban tartsunk országos szociológiai konferenciát, a megkérdezettek örömmel várják. Így is lett. Bő három hónappal a megbízás után Molnár Erik és Szigeti József elnöki bevezetőjével lezajlott a tanácskozás. Nagy volt a vita. A probléma ugyanaz volt, mint Kelet-Európában mindenütt: Mennyire szaktudomány a szociológia, mi legyen viszonya a marxizmus filozófiai alapjához, a történelmi materializmushoz? Mire feleszméltem, örvénylő konfliktusok kellős közepén találtam magam. Az újítók csaptak össze a konzervatív-dogmatikus csoporttal…
  
 ...A krónika eseménydús, az ember hajlamos lenne azt hinni, valóságos sikertörténet. Az igazság azonban más. Aláaknázott területen haladtam előre, úgy az emigrációs politika, mint a szociológia területén. Mire az esztendő véget ér, az is kétséges: van-e az általam vezetett részlegnek jövője, jó helyen van-e az Intézetben. Felkérték Szalai Sándort, tegye az Akadémia elnökségének asztalára saját elképzeléseit. Mi – Hegedűssel – arra kaptunk megbízást, készítsünk „ellen-anyagot”...

 
   ...A szociológia területén változatos esélyekkel zajlottak az események, támadások és ellentámadások követték egymást. Januárban először a Társadalomtudományi osztály vezetősége tárgyalta a két eltérő elemzést, amelyek alapján más következtetésekre jutottunk. A javaslatok is csak egyetlen pontban egyeztek: hozzon létre az Akadémia „Szociológiai Bizottságot”. (Szalai a névsort is megadta, vita nélkül elfogadták. Tehát nyert?)

    Mi volt anyagának lényege? Le akarta választani a Filozófiai Intézetről a részleget. A Bizottság kulcsszereplőjének egy „titkárt” javasolt, akinek szellemi paramétereit is megadta. E felsorolásnak egyetlen ember felelt meg: ő maga. A mi anyagunk a fennálló kereteket akarta tartani és bővíteni. Ezt fogadták el tárgyalási alapnak, Szalai csatát vesztett. Az Elnökség jóváhagyta az elemzésünket, az irányvonalat illetően felemás megfogalmazással: „Szükségesnek tartjuk a történelmi materializmus elméleti és módszertani alapjaira épülő konkrét szociológiai kutatásokat.”...
 
  ...A lényeges, hogy megalakult az Akadémia Szociológiai Bizottsága, annak operatív szerveként egy munkacsoport, elnöke Hegedűs lett, titkára én, Szalai pedig a tagjai közt volt. Maradtunk a Filozófiai Intézet keretei közt. A készülő tanulmányokat a Filozófiai Szemle publikálja, ennek is felelőse lettem. A kétségek maradtak. Egy mondat az év végi jelentésünkből mutatja ezt: „A részleg több fontos megrendelést kapott, de – intézeti keretek közt, apparátus nélkül – ezek megvalósítása lehetetlen.” A döntés tehát egy évvel kitolódott...


    ...A rendszer élni kívánt a nyugati kapcsolatokkal és ennek egyik terepe a szociológia, amelynek otthona még a Filozófiai Intézet, fő szervezője az a részleg, amelyet irányítani a feladatom. Az új kezdeteket jól jellemzi C. Wright Mills amerikai szociológus betörése a magyar társadalomtudományi közéletbe.     Munkatársam, Márkus Mária nagy cikket szentelt gondolatainak az általam szerkesztett Filozófiai Szemlébe. A Gondolat kiadó megjelentette az „Uralkodó elit” című könyvét. Ezzel a röviddel azelőtt elhunyt kiváló tudós, aki bírálta Marx több tételét, szalonképes lett, amiben volt „kirakati” szempont is. (A mű meglepően sikeres lett.) Hatása sem lebecsülendő: Igényességre, a kritikai magatartás tisztességére nevelt és sokunkban elültette a kérdést, nálunk vajon kikből áll, hogyan működik az uralkodó elit? Más folyóiratokban is találkozhattunk Mills nevével, gondolataival, például a „szociológiai képzelet” fontosságával.

    Ugyancsak a Szemle egyik számában adtunk részletes ismertetést Z. Baumann „A jelenkori amerikai szociológia problémáiról” írott könyvéről. Maga a név is kihívás, hiszen egy éve – ezeken a hasábokon – szerepelt a szerző revizionista fekete bárányként, zúdult rá a konzervatív össztűz. Most pedig az ő közvetítésével olvashatunk arról, hogy a szaktudományként felfogott szociológia egyik feladata a társadalomkritika.
    A nyitás újabb lépése volt a magyar szociológia részvétele az ISA – Washingtonban tartott – Világkongresszusán. Molnár Erik, a Bizottság elnöke és Szigeti József, a Filozófiai Intézet igazgatója utaztak ki...
 
   ...Az intézményi jövő körül folytatódtak a viták. Márciusban Hegedűs és én készítettünk elemzést. Az Elnökség nagy vita után arról döntött, hogy maradjon az eddigi helyzet: a mi részlegünk gondozza tovább is a koraszülött, de életképes magzatot...


    ...[Szalai 1961-es] tanulmány[a] „perújrafelvétel” is volt, kimondatlanul feltette a kérdést: Ha a szociológia szaktudomány, akkor mit keres a Filozófiai Intézet erre alkalmatlan keretei közt? Erdei Ferenc, az Akadémia főtitkára, aki eddig a háttérben maradt, a színre lépett: A legfelső vezetés Hegedűst előre léptette volna, a Statisztikai Hivatal elnöki posztját kínálták fel és meglepetésükre a jelölt nem vállalta, szeretne szociológus maradni. Erdei javasolta, hogy alakuljon meg egy „Szociológiai kutatócsoport” – a terepet jól előkészítő, de időközben szűknek bizonyult „részleg” helyett –, a csoport igazgatója Hegedűs legyen… Pár nappal később Hegedűs tájékoztatott: Erdei ösztönzi őt, vállalja el a kutatócsoport vezetését. Elfogadta...

 
   ...A következő nyolc évben a velem és általam történteket – úgy érzem – helyes a szociológia színterével kezdenem. Miért? A lényegesebb, fordulatnak nevezhető változások itt estek meg. A Kutatócsoport létrejötte merőben más helyzetet hozott számomra. Új létfeltételek közé kerültem, amelyek „kihívásként” értek, szinte azt mondhatnám, „teszteltek”: Kellően rugalmas-e még a szellemem? Képes vagyok-e alkalmazkodni a körülményekhez, meghaladni az elmúlt három év véletlenszerűen kijelölt határait, amelyek közé a megbízásommal csöppentem? Ám menetközben – magamnak is váratlanul – kitöltöttem. Már nem „részlegvezető” voltam, a csoport átvette szerződésem, áthoztam kutatási témáimat, ezek megvalósítása lett a dolgom, de a helyzetem alakulása ennél bonyolultabb volt. Először is megmaradt a régi kapcsolati hálóban megteremtett „helyértékem”, súlyom. Mindenekelőtt az, hogy tagja maradtam az Akadémia Szociológiai Bizottságának. Változatlanul folytatnom kellett a Filozófiai Szemle szociológiai írásainak gondozását. Az akkori magyar szellemi élet sajátos viszonyai közt ez minden érdekelt szemében sokat számított. (Azáltal, hogy Hegedűs lett a főnök a Valóságnál is, megnőtt ezen orgánum jelentősége. Évi tíz megjelenés, széles értelmiségi olvasóközönség, nagyobb ismertség, gyorsan növő népszerűség. Ez lett az igazán vonzó fórum a csoport tagjai számára is. A lejárt szavatosságú, konzervatív csengésű kategóriák kiürültek, a hiányzó űrt be kellett tölteni, a szociológia új fogalmai iránt ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés. Egy-egy tanulmány áthullámzott a szellemi közegen, ez az új igény növelte a konzervatív tábor idegességét és veszélyérzetét: A szomjas várakozás miatt érezhetik a résztvevők és a korszakról ámulva olvasó fiatal kutatók ezt az időszakot „hőskor”-nak.)...

 
   ...A felsorolt három tényező együttes hatása következtében tehát „kiváltam”, ugyanakkor „belevegyültem” a csoportba, amelyben az egyetlen értékmérő a teljesítmény volt, ennek szerves részeként pedig a vitakészség.

    Ezek után szeretném világossá tenni, milyen is volt a csoport, amelyben munkatársként kellett megállni a helyemet a következő években.
    A Kutatócsoport azért lehetett jó közösség, mert – többségükben – kallódó emberek verődtek össze, akiket a történelem vihara új pályára állított át. Menedéket reméltek és életesélyt. Folytathatják kisiklott vagy megtagadott életüket, felhasználhatják régi képességeiket az új területen, ha képesek rá. (Próbáljuk elképzelni, hogy mustrálgathatták egymást a Nagy Imre-perben elítélt, többéves börtön után frissen szabadult Lőcsei Pál és a volt miniszterelnök, Hegedűs, akit a szovjet csapatok menekítettek Moszkvába.) Minden csoporttag számára nagy volt a kockázat, de megadatott a remény és a jövő zenéje volt, ki hogyan él a lehetőséggel... Azt hiszem, élveztük az állandó „pengeváltást”. Amíg a csoport élt és működött, osztályrészünk volt a szolidaritás ritka élménye...



Bejelentkezés

A bejelentkezési lehetőség nem elérhető.

Hírlevél

Az archívum oldalán nem elérhető a szolgáltatás

Könyvtárkereső
Szolgáltatáskereső
Keresés a katalógusban
Távhasználat
Keresés