• Dienes Valéria (1879-1978)


    „Párizsi tartózkodása alatt váratlan komoly művészeti élményben volt része: a Chatelet-ben Isadora Duncant nézte meg (háromszor egymás után), aki természetes mozdulatstílusával mély benyomást gyakorolt a fiatal Valériára.
    Amikor Dienes Valéria 1912-ben hazatért, baráti körben bemutatta és elmagyarázta a Duncan-féle természetes táncolás mozdulatanyagát, majd a nagy érdeklődés hatására tanfolyamot indított. Ezeken a hazai tanfolyamokon alakult ki a korai orkesztika elmélete és gyakorlata, és ez már nem maradhatott titokban.
    Dienes Valéria érdeklődése az emberi test mozdulatlehetőségei felé fordult, amelyeket matematikán és filozófián csiszolt agyával elemezni kezdett. A tanfolyamból iskola lett, ahol a kialakuló mozdulattörvényeket a gyakorlatban lehetett ellenőrizni. Művészi alkotások születtek, amelyeket 1917-ben orkesztikának nevezett rendszerének képviselőivel (vagyis iskolájának növendékeivel) a budapesti Uránia színházban be is mutatott.
    Ez volt a magyar szabadtáncnak (a ma modernek nevezett tánc „ősének”) első színpadi megjelenése hazánkban.”

    „Hároméves emigráció után Dienes Valéria a 20-as évek közepén hazajött Budapestre és itt kezdett orkesztikát tanítani. Így éledt újra az iskola, amelyben Dienes Valéria folytatta pedagógiai és művészeti tevékenységét, mozdulatrendszerének elméleti és gyakorlati fejlesztését mintegy húsz éven át. Ebben az időben több száz koreográfiát készített, a legtöbbet saját szövegkönyve alapján, és vitt színpadra állandó zenei munkatársa, Bárdos Lajos közreműködésével.”




    „Az Orkesztika Iskolának ebben a második korszakában Dienes Valéria a középkori misztériunjátékokat kezdte tanulmányozni, de nem akarta őket egyszerűen utánozni. A misztériunjátékok műfaját a mozgás és a hangzás szintézisével kívánta felújítani.
    ( „Hajnalvárás” 1925, „Nyolc boldogság” 1926)
    Dienes Valéria egyik sajátos műfajának, a költői arcképeknek kimagasló képviselője az 1930. évi „Három költői arckép” volt.
    A harmincas és negyvenes években Dienes Valéria számos nagyméretű, több száz szereplős történelmi mozdulatdrámát alkotott.
    „Szent Imre misztérium” 1930, „A rózsák szentje” 1932, „A gyermek útja” 1935, „Patrona Hungariae” 1938”
    (dr. Dienes Gedeon írásának felhasználásával)



    Válogatás a Dienes Tánctörténeti Gyűjtemény anyagából
Bejelentkezés

A bejelentkezési lehetőség nem elérhető.

Hírlevél

Az archívum oldalán nem elérhető a szolgáltatás

Könyvtárkereső
Szolgáltatáskereső
Keresés a katalógusban
Távhasználat
Keresés