Főmenü » Könyvtáraink » Központi Könyvtár » Zenei Gyűjtemény » Újdonságok, ajánlók

Táncoljuk körbe Magyarországot – online!

A hazai néptáncokat bemutató videósorozatot indított az Országos Széchényi Könyvtár YouTube-csatornája. A péntekenként mindig újabb tájegységgel bővülő filmeket a népzenét szeretőknek és néptánctanulóknak, -oktatóknak egyaránt ajánljuk.


Fotó: Országos Széchenyi Könyvtár
Fotó: Országos Széchenyi Könyvtár
Nyolc tájegység jellegzetes táncait tanulhatja meg bárki otthonában a Táncolj velünk! néptáncoktató filmsorozat segítségével, mely 1998 és 2008 között készült a nemzeti könyvtárban. A sorozat alkalmas az önálló vagy páros gyakorlás segítésére, de használható közösségben is; alkalmazásával nem csupán a képzett táncpedagógusok, hanem a néptáncot alapszinten ismerő oktatók is kitűnő eredményt érhetnek el. A filmekben jelentős hangsúly kerül a viseletekre is, valamint megismerhetővé válik egy-egy tájegység alapvető történeti-néprajzi háttere.

A táncokat a Szarvasi Gyermek Szólótánc fesztivál díjazottjai mutatják be, a zenét a Galga zenekar szolgáltatja. A filmeket az OSZK Mozgóképkincs Alapítványa készítette a történeti Interjúk Tárában. Az archív hang- és táncfelvételek a leghitelesebb forrásból származnak, bemutatásukat a Néprajzi Múzeum és az MTA Zenetudományi Intézetének Néptánc Archívuma tette lehetővé.

Az OSZK YouTube-csatornáján elérhető sorozat eddigi epizódjai a Sárközbe, Somogyba, Szatmárba, a Galga mentére kalauzoltak, a legfrissebb részek pedig a Rábaközbe röpítenek: bemutatva a rábaközi dus, valamint a lassú és friss csárdás lépéseit. Minden videóhoz rövid szöveges ismertető is tartozik, mely az adott táncra vonatkozó érdekességeket foglalja össze.

A rábaközi táncokban az új stílusú lassú és friss csárdás mellett a régi stílust az ugrós tánccsalád helyi változata, a dus képviseli (vagy ahogy Nyugat-Rábaközben emlegetik, a mars). Elnevezése a régi magyar „duska” szóból ered, amely áldomásivást jelent. Ez a szó keveredett a német „Tusch”, azaz ünnepi zene fogalmával. A csoportosan, szabályozott formában táncolt körverbunk, a „karéj” az egész magyar nyelvterületen itt vált a legelterjedtebbé, legdivatosabbá, de eltáncolásának kizárólagos alkalma a búcsú volt. Az azt megelőző hetekben a legények „céhekbe” szerveződve készültek fel a „karéj” előadására. A verbunk általános tánckezdő és bemutató jellege mellett a dus a legényszervezetek reprezentatív tánca is, és minthogy legtöbbször nem volt a táncrend része, a zenészek csak megrendelésre, külön fizetség ellenében játszották.

Azok számára, akiket bővebben érdekel a magyar néptánckultúra, ajánljuk a Magyar néprajz nyolckötetes kézikönyv megfelelő fejezetét, amely elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban is ezen a hivatkozáson.
Bejelentkezés

A bejelentkezési lehetőség nem elérhető.

Hírlevél

Az archívum oldalán nem elérhető a szolgáltatás

Könyvtárkereső
Szolgáltatáskereső
Keresés a katalógusban
Távhasználat
Keresés