Vig Balázs: Puszirablók

2014-11-07 14:26:41

Nekünk tetszett! Olvass bele Te is!

Részlet a könyvből:

"Ami most történik vele, az éppen olyan furcsaság, mint a mesék, amiket Öregkirály szokott mondani neki elalvás előtt. Kár, hogy ez nem mese, hanem a valóság, és ha nem akarja kalózeledelként végezni, akkor legjobb lesz, ha megbékél minden mesei fordulattal, azokkal is, amelyek akadályokat görgetnek elé.
Tehát tengeren vannak. Igaz ugyan, hogy kiszabadult a kötelékeiből, mégis ostobaság volna a vízbe vetnie magát. Szárazföldnek nyomát sem látni a közelben, csak a hullámokba veszne. Meg kell tartania a szilárd talajt a lába alatt, azaz a kalózhajón kell maradnia. De vajon ki lehet a kapitány? Szeretke hercegnő számtalan könyvet olvasott már ilyen-olyan kalózokról, filmeken, rajzfilmeken is találkozott velük, és bár lehet, hogy termetben, a hajuk színét vagy a szakálluk hosszát tekintve különböztek egymástól, ám néhány dologban megegyeztek. Fél lábuk fából volt, kampókezet viseltek, az egyik szemük le volt takarva fekete posztókendővel, vicces kiejtéssel beszéltek, sokat káromkodtak, ja, és el ne felejtsük: papagáj gubbasztott az egyik vállukon.
Biztosan rettenetes lesz az ő kalóza is, hiszen lehet-e rettenetesebbet elképzelni annál, mint aki a hajójával hercegnőket rabol el a fürdőkádból a pótlefolyón keresztül? Valószínűleg a Panelpalota kincsestárára fáj a foga.
- Abból ugyan nem eszik! - határozta el magát Szeretke hercegnő.
A kapitányi kabinból máris lépéseket hallott. Bátran felemelte a fejét, hogy farkasszemet nézzen az elrablójával. Mivel azonban a nap éppen az idegen feje mögül szikrázott, nem tudta kivenni az arc-vonásait. Igazság szerint csak egy fekete pacát látott maga előtt. És a kalózkapitány mintha meg sem akarna szólalni. Ettől az aggodalom tovább nőtt Szeretke hercegnőben. Némán imbolygott előtte az alak. Biztosan attól, hogy a tenger is hullámzott.
- Úgy dülöngélsz, mint aki be van rúgva. A nagy kalózkapitány nem bír ki még egy kis hullámzást sem? - gúnyolódott Szeretke hercegnő. Úgy gondolta, jobb lesz mihamarabb kihozni a sodrából a kapitányt. Csak fellépés kérdése az egész. Ha ijesztőnek mutatja magát, talán a kalózkapitány is megijed tőle. - Mondhatom, szép. Egy tengeribeteg kalózkapitány. Hányós zacskót ugye hoztál magaddal?
[...]
- És minek hordasz sapkát ebben a melegben? Ráadásul ilyen bugyuta kétfüleset. Elvitte a cica a nyelvedet, vagy...
A torkán akadt a szó. Szeretke hercegnő döbbenten fogadta a szeme elé táruló képet. Hirtelen megértette, hogy miért nem válaszolt a kalózkapitány a sértegetésekre. Azt is megfejtette, hogy miért szőrös a képe, és miért ilyen különös alakú a feje. Nem imbolygott, hanem apró mozdulatokkal föl-alá ugrált. Most, hogy kivehette a pofáját, úgy látta, hogy egyenesen rábámul ez az állat. Más szögből nézve úgy tűnhetett, még mosolyog is.
A rettegett kalózkapitány egy kenguru volt."

A könyv bibliográfiai és kölcsönözhetőségi adatait itt találja meg.